Civilek emlékeztek Wass Albertre Nagyatádon

Wass Albert szobra előtti téren gyűltek össze nagyatádi civilek, hogy az íróra emlékezzenek születése 117. évfordulója alkalmából.


A rendezvény szervezői:


Fiumei Éva, a Nagyatádi Kós Károly Erdélyi Kör titkára köszöntötte az egybegyűlteket, majd közösen elénekelték nemzeti imánkat a Himnuszt.


Az író Újévi üzenet című írásából olvasta fel a következő részletet Fiumei Éva:

„Ha van még jelentősége az Újesztendőnek mint ember állította mérföldkőnek, mely célszerűség okából földarabolja az időt, s lehetőséget nyújt a kezdés illúziójának arra, hogy lezárhasson egy elrontott múltat, és újjá- tervezze a jövendőt, akkor ez a jelentőség módot kell nyújtson számunkra ahhoz, hogy komoly, becsületes és lelkiismeretes önrevízió után valóban ráismerjünk hibáinkra, s azokat kiküszöbölve testvérekhez méltó módon éljünk és dolgozzunk, egymás mellett és együtt, nemzetünk érdekében.
Nem elég, ha csak ráköszönünk egymásra a megszokott szavakkal:

„Adjon Isten boldog új esztendőt!” Mert Isten szándéka üres szavakból nem változik javunkra. Ha valóban „boldog új esztendőt” várunk, akkor teljesítenünk kell előbb az isteni parancsot: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat, s szeresd nemzetedet önmagadnál is jobban!”

Adjon az Úristen erőt, egészséget minden derék magyarnak, és a magyar szívekben egymás iránt való hűséges szeretetet!

(Kanadai magyarság, 1970. december 15.)”

A megemlékezés koszorúját Fiumei Éva, Bagó László és Jancsi László helyezte el a szobor tövében.

Az emlékezés, a Bagó és Társa Kft. irodaházában folytatódott.
Az író műveiből olvasta fel az alábbi részleteket Bódis Emil, Fiumei Éva, Fábián Zoltán és Kovács Géza.


„Minden esztendőnek a vége felé az Úristen emlékeztetni akarja az embereket
arra, hogy a gonoszság útja hova vezet, s ezért ősszel a napok rövidülni
kezdenek, a sötétség minden este korábban szakad alá, és minden reggel
későbben távozik, hideg támad, és befagynak a vizek, s a sötétség uralma lassan
elkezdi megfojtani a világot. Mi, emberek pedig megijedünk, s eszünkbe jut
mindaz a sok rossz, amit elkövettünk az esztendő alatt, és amikor eljön a
legrövidebb nap, és a Világosság angyala alászáll közénk jóságot keresni,
egyszerre mind meggyújtjuk a karácsonyfák gyertyáit, hogy az Úristen, ha
alátekint, fényt lásson a földön, s megbocsássa a bennünk lévő jó miatt a
bennük lévő rosszat.


Az ember együtt kell éljen elkövetett hibáival egy életen át. Ez a büntetése,
amiért nem ismeri fel idejében az emberi élet legfontosabb törvényét. Hogy
felelősek vagyunk minden kimondott szavunkért és minden ki nem mondott
szavunkért is, felelősek vagyunk ezeken a kimondott vagy elhallgatott
szavainkon keresztül úgy a magunk, mint a körülöttünk lévők jövendőjéért.


A jó nem más, mint a dolgok ősi és természetes rendje. Egyszerűen csak az
egyenes út. Jutalma önmagában van. Tisztává tesz és könnyűvé. Érzéseket ad,
amiket nem vásárolhatnál meg Dárius kincsén sem, s amiktől nem foszthat meg
semmiféle hatalom.


Ne üss sebet embertársaid lelkén! Ha a Tiedet gondtalanul megkarcolja valaki,
ne csinálj belőle nagy ügyet. Az agyontapogatott sebek mérgesednek el
leghamarabb. Ha pedig a seb körül éreznéd már a töprengések gyötrő
szaggatásait: vedd elő az akarat kését, izzítsd föl a szellem tüzében és vágd ki
vele lelkedből a megtámadott részt. Mosd ki a sebet tiszta önbírálattal,
bármennyire is csíp és éget. Tégy rá feledés-tapaszt és úgy járj vele az emberek
között, mint akivel semmi sem történt.



Elég, ha ebéd után tíz percre ledőlsz pihenni. Elég, ha munkahelyedre lassan és
kényelmesen haladsz és néha megállasz, hogy egy fát, egy virágot, vagy egy
madarat megnézz. Elég, ha fél órával üldögélsz tovább a padon, mint amennyit
előre szántál magadnak. Mert szépen süt a nap és a szellőnek kellemes, meleg
virágszaga van. Elég, ha minden hetedik napon nem dolgozol semmit, csak
örvendesz annak, hogy élsz és hogy szép a világ, amiben élsz.


Minden embernek van egy útja, amelyiken járnia kell. Nem lehet letérni róla. Az
ember azt hiszi, hogy akik egy födél alatt élnek, azoknak útjok is egy. De ez nem
így van. Nem a födelen múlik, hanem az utakon. A födél nem tartja össze az
utakat, ha azok nem úgy indultak, hogy egymás mellett haladhassanak hosszú
ideig.


Minden embernek kell, legyen egy feladata ebben az életben – kötelességen
belül, vagy azon felül is talán -, mert különben nem lenne értelme annak, hogy
él. Az emberi világ több kell, legyen, mint egy bonyolult szerkezetű gép,
melyben minden ember egy fogaskerék szerepét tölti be… Minden embernek
kell, legyen egy feladata, egy titkos küldetése, mely Istentől való.


Ne keress olyasmit, amit Isten elrejtett a szemed elől. Az ember mindent
megtud idejében, és senki sem hal meg korábban egy perccel, avagy későbben
egy perccel, mint ahogy az ideje szól. Eredj haza, végezd a dolgodat, s igyekezz
tiszta lenni és becsületes, mert azoknak könnyebb a halál.


A világ valamennyi erdejében nincsen két egyforma fa. És nincsen két egyforma
ember. Az egyenlőség természetellenes elméletét a gyöngék, a törpék és a
tehetetlenek találták ki abból a célból, hogy saját színvonalukra kényszerítsék
az erőset, a nagyot és a tehetségeset. Kísérletezhetnek vele ezer évig, akkor
sem sikerül. A nagyból csak úgy csinálhatnak alacsonyat, ha levágják a fejét.



Különbség mindig lesz. Valamiféle különbségnek lennie kell az emberek közt, s
bárhogyan is osztják el a földet, előbb-utóbb egyeseknek ismét több lesz, mint
másoknak, mert az emberek egyszerűen nem egyformák, és soha nem lesznek
azzá. Nem ugyanúgy dolgoznak, nem ugyanúgy költenek, nem ugyanaz kell
nekik. Csak az a kérdés, hogy azok, akik felkapaszkodnak a csúcsra, és
megtelepednek ott, vállukra veszik-e a felelősséget, ami a csúcson lakással jár.


Az emberiség legnagyobb átka az elfogultság, mert az elfogultság megvakítja a
látást, s gonosz irányba téríti a tömegeket. Csak megértés alapján lehet emberi
közösséget megtartani, legyen az a közösség család, nemzet vagy ország. Az
egymás iránt való türelem és megértés a társadalom legfontosabb kelléke. Ahol
ez kivész az elfogultság miatt, ott minden összeomlik.


Az ember jár-kel a világban, mint valami nyugtalan vadállat, és valamit keres.
De alighogy megtalálja, már hasznot akar belőle, és ezzel el is rontja a dolgokat.
Mert a világ nem arra való, hogy hasznot hozzon valakinek. A világ arra való,
hogy szép legyen, békés legyen, jó legyen. Hogy élni lehessen benne,
fáradsággal, de haszon nélkül. Mert az élet értelme a szép. És a haszon a
leghaszontalanabb szó, amit az ember valaha is kitalált. Pedig ma már annyira
van vele, hogy ha valami szépet meglát, nyomban arra gondol: mi hasznom
lehetne ebből? S ezért van az, hogy amit ilyen céllal fölépít, az hamarosan le is
dől. Legtöbbször egy másik ember dönti le, aki irigyli a hasznot, és a helyén
nem marad más, csak egy folt csalán: az ember örök nyoma.


Ha egyszer azt mondod, hogy ekkor meg ekkor ott leszel valahol, és mégsem
vagy ott, akkor csak egy mentséged lehet. Valami szörnyűséges dolog történt és
elpusztultál. Mert, ha még élsz, csak egy kicsikét is, akkor is hírt adsz
valamiképpen, hogy miért nem lehetsz ott, ahol várnak reád. Mert az emberi
élet legdrágább kincse az idő, nem lehet pótolni semmivel. S aki másokat
várakoztat, az időt lop el tőlük. Ha csak pénzt lop el másoktól, azt jóváteheti. De
az ellopott időt nem lehet pótolni semmivel.



Most tanultam meg, hogy nem arra kérem Istent, hogy teljesítse azt, amit én
elterveztem, hanem hogy segítsen megérteni, mi az értelme annak, amit ő tesz
velem.”


Fotók, címlapfotó: Fábián Zoltán

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

Ugrás a lap tetejére