A Trianoni békediktátum aláírásának 104. évfordulóján ma országszerte ismét felidézzük azt a napot, amely meghatározta Magyarország 20. századi történelmét. 1920. június 4-én a Versailles-i Nagy Trianon-palotában írták alá azt a gyalázatos „békeszerződést”, amely véget vetett az első világháborúnak Magyarország számára, és drasztikus területi veszteségeket eredményezett az országnak. Az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlásával Magyarország elveszítette területének több mint kétharmadát és lakosságának közel felét.
A Trianoni békediktátum következtében Magyarország területe 325 411 km²-ről 93 073 km²-re csökkent. A döntések értelmében Erdélyt Románia, a Felvidéket Csehszlovákia, Délvidéket pedig Jugoszlávia kapta meg. Emellett kisebb területek kerültek Ausztriához és Lengyelországhoz is. Az ország határain kívül rekedt a magyar lakosság jelentős része.
Június 4-ét a Magyar Országgyűlés 2010-ben a Nemzeti Összetartozás napjává nyilvánította és ezzel egyidejűleg megkezdte a nemzet egyesítését. A külhoni magyarok visszakaphatták magyar állampolgárságukat amely a történelmi sebek gyógyításának is része!
Az évforduló emlékeztet bennünket a nemzeti összetartozás fontosságára. Magyarország fizikai határain kívül élő magyar közösségek is részt vesznek az emlékezésben, ami tovább erősíti a nemzeti egység érzését. Az elmúlt években számos kezdeményezés indult a határon túli magyarság támogatására és a magyar identitás megőrzésére, ami a jövő nemzedékeinek is fontos üzenetet közvetít.
A trianoni békediktátum évfordulója nemcsak a múlt emlékeinek felidézése, hanem egyben a jövőbe tekintés lehetősége is. A történelem tanulságai alapján fontos, hogy a nemzetek közötti békét és együttműködést erősítsük, és dolgozzunk egy olyan Európáért, ahol minden nemzet szabadon élhet és fejlődhet.
Ma különösen fontos, hogy felhívjuk a figyelmet, a háborúk borzalmaira és következményeire!
A ma embere nehezen tudja elképzelni, hogy mivel jár a háború, mivel már felnőtt több generáció a második világégés óta. Azoknak lehet némi fogalma a történésekről, akiknek a nagyszülei meséltek, mesélnek az általuk megélt borzalmakról.
A béke időszaka kényelmessé, önelégültté tette az embereket, nem veszik észre a vészjósló jeleket, a nagy politika rossz irányát és nem hiszik el, hogy újra nagy baj lehet. Nem érdekli őket, mert azt gondolják, hogy őket ez nem érintheti.
Kinevetik, kigúnyolják, birkának nevezik azokat, akik fel akarják hívni a figyelmet a béke melletti kiállásra, a béke fontosságára! Nem tudják, nem értik, hogy a béke nem alanyi jogon jár! A békéért minden nap tenni kell, a békéért minden nap imádkozni kell, mert a béke törékeny!
Ma Európa háborús pszichózisban ég, mindenképp el akarják fojtani azokat a hangokat, akik a békét szorgalmazzák. Aki ismeri a történelmet, az tudja, hogy így volt ez miden háború előtti időszakban. Először a feszültséget szították fel, aztán a háborút, mint megoldást kínálták, de tudjuk, hogy a háború csak borzalmakat, halált, nyomort hozott az átlag embereknek! Ám üzletet, extraprofitot, jólétet a háború „csinálóinak”!
Most egy olyan ország ellen akarnak háborúzni, amely nem legyőzhető! Egy atomnagyhatalom nem legyőzhető! A háború kiterjedése beláthatatlan következményekkel járhat, ezért a tűzszünetet és a béketárgyalásokat kell szorgalmazni minden politikusnak! Fegyverekkel konfliktust még nem oldottak meg soha, csak újabb feszültségeket okoztak.
A megoldás csak tárgyalások útján érhető el!
Csak a békével előzhetők meg, hogy újabb „Trianon-ok” következzenek!
Legyen BÉKE!
